A szervohajtások mozgási parancsokat kapnak az ipari vezérlőrendszerektől (például ipari PC-ktől vagy PLC-ktől), amelyek jellemzően olyan paramétereket továbbítanak, mint a célpozíció, a sebesség vagy a nyomaték, valós idejű ipari kommunikációs protokollokon, például a POWERLINK-en keresztül. A hajtásba való belépéskor ezeket a parancsokat a rendszer összehasonlítja a motor aktuális üzemállapotával, és vezérlési hibát generál.
A belső vezérlőalgoritmusok valós időben számítják ki ezt a hibát, és egy több-szintű zárt-hurkú vezérlőszerkezeten keresztül alkalmazzák a korrekciókat, amelyek áram-, sebesség- és pozícióhurokból állnak. Az áramhurok szabályozza a kimeneti nyomatékot, a fordulatszámhurok a forgási sebességet, a pozícióhurok pedig a végső helyzetpontosságot biztosítja. Ez a hierarchikus vezérlési megközelítés lehetővé teszi a rendszer számára, hogy rendkívül dinamikus válaszokat és nagy pontosságú{5}}mozgást érjen el.
A hajtás egy teljesítménymodult (például egy inverteráramkört) használ az egyenáram vezérelhető három-fázisú váltakozó árammá alakítására, ezáltal hajtja a szervomotort. Ezzel egyidejűleg a motorkódoló valós idejű helyzet- és fordulatszám-visszajelzést ad a hajtásnak, és egy zárt hurkú korrekciós mechanizmust hoz létre, amely folyamatosan igazítja a kimeneti mozgást a célértékekhez, ami stabil és precíz szervovezérlést eredményez.
